Minél közelebb vagyunk az országgyűlési választásokhoz, annál több feszültséget teremt a bizakodás és a kételkedés gyakori ellentmondása, sokakban a feltétlen bizonyosság abban, hogy végre minden megváltozik, jobbra fordul az élet. Másokban a bizonytalanság, hogy a jövendő kormány mire lesz képes.
Megint másokban, hogy mire lesz hajlandó egyáltalán. Egyvalamiben – úgy látszik – a társadalom többsége egyetért: gyökeres változásra van szükség.Van, aki hisz benne, van, aki nem. Van, aki hisz a vitathatatlanul győzelemre álló Fidesz szándékaiban és képességeiben, van, aki többet vár, mint ami reálisan várható, és van, aki legyint, és azt mondja: egyik sem jobb a másiknál. Az elmúlt nyolc év, de részben az elmúlt húsz év is ez utóbbi legyintő „lelkület” kialakulásának kedvezett. Ez a húsz év ugyanis hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy érdemi beleszólásuk nincs a dolgok alakulásába. Szoktuk mondani, hogy ott vannak a választások, mint most is, el kell menni szavazni, és ilyen módon kell élni a beleszólás lehetőségével. Igen, de a társadalom arra is rájött, hogy nem elégséges a tájékozottsága, hiszen már többször félrevezették, becsapták, visszaéltek a jóhiszeműségével és tájékozódási képességének hiányával.Most a választások szempontjából annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a Gyurcsány-kormányok félreérthetetlenül elégtelen bizonyítványt állítottak ki magukról még szociálliberális szavazótáboruk nagy része előtt is. A gátlástalan rablássorozat pedig, amelynek tényei, számadatai napról napra szakadnak rá az emberek idegeire, olyan lehengerlő erővel követel gyökeres változást, hogy a kérdés nem az, ki nyerheti meg a választást, hanem csupán az, hogy milyen arányban. Ez is csak azért, mert hirtelen fölemelkedett egy érdesen radikális hangú új párt az úgynevezett jobboldalon, elsősorban a Fidesz ellen élezve politikai szólamait és önmeghatározását. Annak ellenére, hogy ebben a pártban egyelőre nem látni a kormányképes erő jelenlétét, kétségtelen, hogy azok a közállapotok, amelyek az országban Gyurcsányék révén kialakultak, minden valóságos vagy álságos radikalizmusnak kedvező környezetet teremtettek.Amint közeledik az idő, sokan egyre inkább sziszegik, hogy válogatás nélkül a vádlottak padjára kerül az egész politikai osztály, mindenki, akinek húsz év alatt köze volt a politikához. Bármennyire érthetők is az ilyen irányú indulatok, azok mindenekelőtt igazságtalanok és éppen az ország kormányozhatósága szempontjából nagyon kártékonyak. Az álradikális indulatgerjesztők azt sugalmazzák ugyanis, hogy csak azok a tiszták, becsületesek, akik még érintetlenek a politikától. Akik vagy még fiatalok, vagy idősebb korukban is folyton a partvonalon kívülről kiabálták a játékosoknak, hogy mit kellene tenniük. Ha egy párt erre építve akar sikeressé válni, esetleg elérheti a sikert, de amikor majd felelősséget kell vállalnia döntéseiért és cselekedeteiért, akkor keservesen kell megtanulnia: sokkal könnyebb csalódást okozni saját választóinak, mint felelősséggel eredményesen politizálni.Tisztességes magyar ember ma nem lehet más, csak radikális. Ám a radikalizmus nem látványos akciózásokat, nem hangerőpróbát és nem a politikai pozíciókért való lökdösődést jelenti. Ma egyre zavarosabb nemzetközi viszonyok között, egyre parázslóbb tűzfészkek között kell megtartani az országot. Mindezt úgy, hogy a liberálkapitalista pénzuralom ellenében itt belül teremtsünk rendet, és bontsuk le szisztematikusan ennek a globális pénzuralomnak a hazai bástyáit. Nem vitás, korszakváltásra és ezen belül rendszerváltásra van szükség itthon és a világban is. Ehhez azonban nemcsak a hazai jogos követelésekkel, a valóságos erőviszonyokkal is számolni kell.Számolt is ezzel a történelem során minden valamirevaló politikus, minden államférfi, mert ha nem tette volna, itt már nem lenne ország. Magyarországot ma bel- és külpolitikai téren, államiságában, gazdaságában, kulturális értékeiben elsősorban stabilizálni kell, és a társadalom, az állam egykor volt erkölcsi rendjét helyre kell állítani. Ezt jogosan várhatja bárki a következő kormányzati tényezőktől, és ezt számon is kell kérni tőlük. Akárcsak a jócskán megtépázott nemzeti öntudat feltámasztását.Ám ha a jövendő kormányt nemcsak balról, de jobbról is tűz alá veszik, mielőtt még bármit is bizonyíthatna, akkor csak a tegnapi káosz holnapivá varázsolására számíthatunk. Akkor nem egy kormány bukhat, hanem az ország. És ha marad még, aki számon kérje, az nem a megbuktatott kormányon, hanem a kormánybuktatókon teheti ezt meg. A választás tétje most az, hogy a nemzet olyan korszakváltásra és nemzeti megújulásra szavaz-e, amely egyúttal biztonságot is ígér, vagy a bizonytalanra, a kiszámíthatatlanra voksol; csak azért, hogy válogatás nélkül büntessen, és kellő tapasztalat és megfontolás nélkül emeljen fel másokat, csupán, mert azok újak.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
http://www.nemzetiforum.hu/index.php?id=valtozasra_varva
Megint másokban, hogy mire lesz hajlandó egyáltalán. Egyvalamiben – úgy látszik – a társadalom többsége egyetért: gyökeres változásra van szükség.Van, aki hisz benne, van, aki nem. Van, aki hisz a vitathatatlanul győzelemre álló Fidesz szándékaiban és képességeiben, van, aki többet vár, mint ami reálisan várható, és van, aki legyint, és azt mondja: egyik sem jobb a másiknál. Az elmúlt nyolc év, de részben az elmúlt húsz év is ez utóbbi legyintő „lelkület” kialakulásának kedvezett. Ez a húsz év ugyanis hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy érdemi beleszólásuk nincs a dolgok alakulásába. Szoktuk mondani, hogy ott vannak a választások, mint most is, el kell menni szavazni, és ilyen módon kell élni a beleszólás lehetőségével. Igen, de a társadalom arra is rájött, hogy nem elégséges a tájékozottsága, hiszen már többször félrevezették, becsapták, visszaéltek a jóhiszeműségével és tájékozódási képességének hiányával.Most a választások szempontjából annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a Gyurcsány-kormányok félreérthetetlenül elégtelen bizonyítványt állítottak ki magukról még szociálliberális szavazótáboruk nagy része előtt is. A gátlástalan rablássorozat pedig, amelynek tényei, számadatai napról napra szakadnak rá az emberek idegeire, olyan lehengerlő erővel követel gyökeres változást, hogy a kérdés nem az, ki nyerheti meg a választást, hanem csupán az, hogy milyen arányban. Ez is csak azért, mert hirtelen fölemelkedett egy érdesen radikális hangú új párt az úgynevezett jobboldalon, elsősorban a Fidesz ellen élezve politikai szólamait és önmeghatározását. Annak ellenére, hogy ebben a pártban egyelőre nem látni a kormányképes erő jelenlétét, kétségtelen, hogy azok a közállapotok, amelyek az országban Gyurcsányék révén kialakultak, minden valóságos vagy álságos radikalizmusnak kedvező környezetet teremtettek.Amint közeledik az idő, sokan egyre inkább sziszegik, hogy válogatás nélkül a vádlottak padjára kerül az egész politikai osztály, mindenki, akinek húsz év alatt köze volt a politikához. Bármennyire érthetők is az ilyen irányú indulatok, azok mindenekelőtt igazságtalanok és éppen az ország kormányozhatósága szempontjából nagyon kártékonyak. Az álradikális indulatgerjesztők azt sugalmazzák ugyanis, hogy csak azok a tiszták, becsületesek, akik még érintetlenek a politikától. Akik vagy még fiatalok, vagy idősebb korukban is folyton a partvonalon kívülről kiabálták a játékosoknak, hogy mit kellene tenniük. Ha egy párt erre építve akar sikeressé válni, esetleg elérheti a sikert, de amikor majd felelősséget kell vállalnia döntéseiért és cselekedeteiért, akkor keservesen kell megtanulnia: sokkal könnyebb csalódást okozni saját választóinak, mint felelősséggel eredményesen politizálni.Tisztességes magyar ember ma nem lehet más, csak radikális. Ám a radikalizmus nem látványos akciózásokat, nem hangerőpróbát és nem a politikai pozíciókért való lökdösődést jelenti. Ma egyre zavarosabb nemzetközi viszonyok között, egyre parázslóbb tűzfészkek között kell megtartani az országot. Mindezt úgy, hogy a liberálkapitalista pénzuralom ellenében itt belül teremtsünk rendet, és bontsuk le szisztematikusan ennek a globális pénzuralomnak a hazai bástyáit. Nem vitás, korszakváltásra és ezen belül rendszerváltásra van szükség itthon és a világban is. Ehhez azonban nemcsak a hazai jogos követelésekkel, a valóságos erőviszonyokkal is számolni kell.Számolt is ezzel a történelem során minden valamirevaló politikus, minden államférfi, mert ha nem tette volna, itt már nem lenne ország. Magyarországot ma bel- és külpolitikai téren, államiságában, gazdaságában, kulturális értékeiben elsősorban stabilizálni kell, és a társadalom, az állam egykor volt erkölcsi rendjét helyre kell állítani. Ezt jogosan várhatja bárki a következő kormányzati tényezőktől, és ezt számon is kell kérni tőlük. Akárcsak a jócskán megtépázott nemzeti öntudat feltámasztását.Ám ha a jövendő kormányt nemcsak balról, de jobbról is tűz alá veszik, mielőtt még bármit is bizonyíthatna, akkor csak a tegnapi káosz holnapivá varázsolására számíthatunk. Akkor nem egy kormány bukhat, hanem az ország. És ha marad még, aki számon kérje, az nem a megbuktatott kormányon, hanem a kormánybuktatókon teheti ezt meg. A választás tétje most az, hogy a nemzet olyan korszakváltásra és nemzeti megújulásra szavaz-e, amely egyúttal biztonságot is ígér, vagy a bizonytalanra, a kiszámíthatatlanra voksol; csak azért, hogy válogatás nélkül büntessen, és kellő tapasztalat és megfontolás nélkül emeljen fel másokat, csupán, mert azok újak.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
http://www.nemzetiforum.hu/index.php?id=valtozasra_varva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése