Bogdan Góralczyk írja:

„Lengyelországban 2001 és 2005 között újfent a posztkommunisták kormányoztak, akik akkorra már tekintélyes javakat kanyarítottak ki maguknak az egykori állami tulajdonból. Gazdagok voltak, szélsőséges liberálisként viselkedtek, megfeledkeztek a választóikról. Továbbra is ott lengett zászlajukon a társadalmi igazságosság jelszava, de tetteik valami másról árulkodtak. Nem jól sáfárkodtak a hatalommal, belső viták kezdték feszíteni pártjukat, ami ilyenkor teljesen természetes. Aleksander Kwaśniewski köztársasági elnök, a baloldali tábor megkérdőjelezhetetlen vezetője végül megbuktatta Leszek Miller kabinetjét. Az új kormányfő egy pártonkívüli szakember, Marek Belka közgazdász professzor lett, aki bejelentette – 2004-et írtunk ekkor –, hogy „csupán átmenetileg tölti be ezt a posztot”. Egy évre kötelezte el magát, ezt az ígéretét megtartotta, az esedékes választásokon nem is indult.” Aztán 2005 szeptemberében Lengyelországban a kormányzó baloldal összeomlott: 11 százalékot szerzett, miközben 2001-ben még 41 százaléka volt. A baloldal a következő, 2007-es előrehozott választásra sem talált magára, számos személyi és szervezeti változás ellenére mindössze 13 százalékig jutottak. A 2005-ös átrendeződés óta két jobboldali párt, a PO (2007: 41,5%) és a PiS (2007: 32,1%) uralja a lengyel politikát.