Bencés diákok írták, szenzációs!

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából(made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is.
Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.
Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek.
A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és a turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható:

"Made in Hungary".

Hát, ha már a Népszabadság is ilyen címet ad a képnek ...

"Az összesen 81 kilométer hosszú út beruházója, finanszírozója és üzemeltetője az – osztrák, francia és brit cégek által alapított – Mecsek Autópálya Koncessziós Zrt. Az építkezés és a pálya 28 éves üzemeltetése 267 milliárd forintba kerül az államnak, amit havi részletekben törleszt a költségvetés 2038-ig.
(...)
A Szekszárdról délre eső autópálya legmutatósabb része – természetesen – a geresdi dombság. A szelíd lankákat átfúró alagutak és a viaduktok egyfajta ritmusváltást adnak a haladásnak, s a hidakról szép a panoráma, igaz, a magas korlát miatt inkább csak a buszon utazók élvezhetik ezt maradéktalanul."

Még a választás előtt lehet a szalagot átvágni.

Gratulálok ...

"A becsületes emberek értékalapú közössége"

"A becsületes emberek értékalapú közössége" - íme néhány részlet a Népszabadságban megjelent cikkből, mely az MSZP sajószentpéteri kampány nyitó rendezvényéről szól:

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) az egyetlen olyan párt Magyarországon, amely megálljt tud parancsolni az erőszakosságnak, a gyűlöletkeltésnek - jelentette ki Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a Borsod megyei Sajószentpéteren, szombati lakossági fórumán.

A helyi művelődési házban tartott teltházas rendezvényen a miniszterelnök-jelöltet felállva, vastapssal fogadták. Hasonlóan köszöntötték Faragó Pétert, aki a város polgármestere és a térség jelenlegi MSZP-s országgyűlési képviselője, valamint Varga Lászlót, a választókörzet szocialista országgyűlési képviselőjelöltjét.
Mesterházy azt mondta: Nagy a feladat, nagy a kihívás Magyarország előtt, és az MSZP az egyetlen párt, amely a szélsőségeknek, az erőszakosságnak és a gyűlöletkeltésnek megálljt tud parancsolni. Ehhez azonban szükség van az emberek támogatására - fejtette ki a miniszterelnök-jelölt.
Kitért arra, hogy az MSZP-s szavazók mindig együtt tudtak élni jobboldali nézetű szomszédjukkal, de fordított helyzetben ez győzködéssel zárul. "A szocialista párt soha nem akarta megmondani egyetlen egy magyar embernek sem, hogyan élje az életét". A magánélet szentsége és a békés egymás mellett élés nagyon fontos értékek. Szükség van a rendre, de ebben nincs helye semmiféle gárdának, ellengárdának vagy antigárdának - fűzte hozzá.
Úgy fogalmazott: nagyon sok esetben nem a lényegről szól a politika, ezért szükség van egy új politikai kultúrára. Ebben a politikusoknak különösen nagy a felelősségük. "Merjük másképpen csinálni" - mondta.
Hozzátette: vissza kell adni a politikusi szó hitelét, mert e nélkül a szélsőségek erősödnek, amelyek csak indulatokat generálnak. Vannak, akik "álmegoldásokat" ígérnek, de ezáltal a feszültség tovább erősödik. Hasonló mondatokat az 1930-as évek végén lehetett hallani, "láttuk annak mi lett a vége" - fogalmazott. Mint mondta, nem tartja demokratikus pártnak a Jobbikot, de Orbán Viktorról sem gondolja, hogy demokrata, mert nem kért még bocsánatot a baloldali emberektől korábbi kijelentése miatt, amikor azt mondta, a baloldaliak genetikailag úgy kódoltak, hogy amikor csak tehetik, rárontanak a nemzetre.
A politikus idézett egy jobboldali lap újságcikkéből is, amely a szocialisták szavazótáboráról fejtette ki negatív álláspontját. Ezt a hallgatóság nemtetszéssel, fújjolással fogadta. Mesterházy Attila azon kérdésére pedig, hogy segítik-e, támogatják-e őt és pártját terveik, céljaik megvalósításában, hangos igen kiáltással feleltek.

Egy nap sajtóterméke

- Lehúzta Brüsszel a magyar konvergencia-programot!
- Terjed az árnyékgazdaság!
-Milliós fizetést kap kéttucatnyi MÁV-vezető!
- Méregdrága tanácsadók!
-Itt tartunk! Egy országos felmérés szerint sokaknak „belefér” a korrupció!
- Áprilistól átalagosan 10 százalékkal drágul a gáz ára!
- Magyar szál a Daimler-féle vesztegetési botrányban!
- Az elmúlt húsz évben a BKV a fővárost irányító koalíció kifizetőhelyeként működött Regőczi Miklós, a BKV volt vezérigazgató-helyettese szerint!
- Gyengítik a családokat!Alkotmányos a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény!
- Bajnai türelemre int: öt év alatt csökkenhetnek az adósságok!
- Egyre nagyobb árnyék vetül a szén-dioxid-üzletre!
- Akik naponta egyszer esznek: 1,2 millió magyar él nyomorban!
- Az Országos Választási Bizottság a múlt pénteken jogsértőnek nyilvánította a Narancsvidéket, az mszp mocskolódó kiadványát!
- Vagyonmentés. Hagyó Miklós élettársa birtokolja március 12. óta a politikus egyik budai ingatlanának haszonélvezeti jogát!
Elég! Elég belőletek!

Erkölcs, rend, igazságosság

forrás: Sándor Csilla interjúja Magyar Hírlap

– Az oktatásban történt a legtöbb jogszabály-módosítás az elmúlt nyolc évben. A pedagógusok többsége nyugalmat szeretné végre. A Fidesz-KDNP a változás jelszavát hirdette meg a választások előtt. Hogyan fogadtatják el ezt a pedagógusokkal?
– Belefásultak az oktatási élet szereplői az elmúlt időszak állandó változtatásaiba. Az iskolák világában kialakult helyzet, azonban olyan rossz, hogy már a stabilitást kedvelők is tudomásul veszik, sőt akarják, hogy változások következzenek. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetpolitikában jelöljük ki az oktatás, az iskolák helyét.
– Mi a legfőbb különbség a kereszténydemokraták és a szociálliberálisok iskolafelfogása között?
– Számunkra az iskola nem szolgáltató intézmény. Az oktatáspolitika 2002 óta másról sem szól, mint a pénzről, arról, hogyan lehet minél kevesebb forrásból működtetni a rendszert. Álságos érvelésekkel, trükkökkel évről-évre egyre több pénzt vontak ki az oktatásból.
– Trükkök százai?
– A 2002-es kormányváltás után azzal a jól hangzó, de hamis érveléssel csökkentették a diákok óraszámát, hogy túlterheltek. Igen ám, de ezzel együtt az oktatás kevesebb pénzt kapott. A folyamat a tanárok óraszámának és az osztálylétszámok emelésével, iskolabezárásokkal és a finanszírozási rendszer átalakításával folytatódott. Valamennyi intézkedés újabb és újabb pénzkivonást eredményezett.

A cikk folytatása: http://hoffmannrozsa.hu/oktatas/erkolcs-rend-igazsagossag

Egy sajtótájékoztató kapcsán

Sajtótájékoztatót tartott Dr. Varga László (MSZP)
Nagy dologra vállalkozott, mondhatni heroikus küzdelembe kezdett, lévén értékelni kívánta pártja elmúlt 8 évének ifjúság és a sport területén elért eredményeit, valamint a további elképzelésekről beszélt.
Nem meglepő módon nem esett szó az elmúlt néhány év pályázati elbírálási technikáiról a megszüntetett Gyermek, Ifjúsági- és Sportminisztériumban!
Az értékelés most is a Fidesz programjának fitymálásával indult. Ez rendben is van, mert a saját tetteikről, az elmúlt nyolc esztendőről nincs mit mondani, illetve jót aligha…
Mint mondta, a Fidesz programja vékony, nem tartalmaz konkrétumokat.
Ismertette az eltelt kormányzati időszak vívmányait. Az ifjúság és sport területéről megemlékezve elmondta, hogy folytatni kell a már zajló minőségi utánpótlás-nevelő programokat, illetve bővíteni kell ezek körét. Kicsit belekeveredett, mert véletlenül a maguk sikerének tulajdonította, az Orbán Viktor kezdeményezésére született, méltán sikeres labdarúgó akadémiát. Egy kis csúsztatás…No de nem baj, ennyi bőven belefér!
De, pillantsunk bele az elmúlt nyolc esztendő elszomorító „vívmányaiba” (a teljesség igénye nélkül):

- Magyarország lakosságának 7% sportol rendszeresen, míg ez a szám Nyugat- Európában 30%
- 2004-ben megszüntették aGyermek, Ifjúsági- és Sportminisztériumot
- 2007-ben majdnem megszüntették a Sportkórházat (társadalmi, szakmai nyomásra maradt fenn)
- 1998-2002- ben a polgári kormány több utánpótlás-nevelő programot indított el, melyek nagy része az mszp kormány alatt megszűnt (pl. Nemzeti Atlétikai Program)
- megszüntették a diáksport normatívát
- a diáksport-versenyeken résztvevő tanulók száma ezért több ezer gyermekkel csökkent
- ennek is következménye, hogy drasztikusan emelkedik a túlsúlyos, elhízott gyermekek száma és a gyermekkori cukorbetegség aggasztó arányokat ölt

Az oktatással kapcsolatban elmondta, hogy bevezették a szakmunkás ösztöndíjat, amely üdvözlendő, de itt is nézzünk néhány „nagyszerű” intézkedést:

- be akarták vezetni a tandíjat (népszavazás törölte el!)
- a tanári fizetések megalázóan alacsonyak
- a liberális oktatáspolitika eredménye a pedagógusok verbális és fizikai bántalmazása
- a szakmai szervezeteket megkerülve a kormány arra akarja kötelezni az óvodákat, hogy módosítsák nevelési programjaikat, és tudatosan kerüljék a gyermekeknél a nemi sztereotípiák erősítését, azaz a gyermek majd felnőve dönthesse el, hogy fiú vagy lány akar lenni.
Sajnálom, hogy Varga úr ezeket az intézkedéseket nem említette sajtótájékoztatóján.

Barta József
KDNP Sajószentpéter

Bogdan Góralczyk írja:

„Lengyelországban 2001 és 2005 között újfent a posztkommunisták kormányoztak, akik akkorra már tekintélyes javakat kanyarítottak ki maguknak az egykori állami tulajdonból. Gazdagok voltak, szélsőséges liberálisként viselkedtek, megfeledkeztek a választóikról. Továbbra is ott lengett zászlajukon a társadalmi igazságosság jelszava, de tetteik valami másról árulkodtak. Nem jól sáfárkodtak a hatalommal, belső viták kezdték feszíteni pártjukat, ami ilyenkor teljesen természetes. Aleksander Kwaśniewski köztársasági elnök, a baloldali tábor megkérdőjelezhetetlen vezetője végül megbuktatta Leszek Miller kabinetjét. Az új kormányfő egy pártonkívüli szakember, Marek Belka közgazdász professzor lett, aki bejelentette – 2004-et írtunk ekkor –, hogy „csupán átmenetileg tölti be ezt a posztot”. Egy évre kötelezte el magát, ezt az ígéretét megtartotta, az esedékes választásokon nem is indult.” Aztán 2005 szeptemberében Lengyelországban a kormányzó baloldal összeomlott: 11 százalékot szerzett, miközben 2001-ben még 41 százaléka volt. A baloldal a következő, 2007-es előrehozott választásra sem talált magára, számos személyi és szervezeti változás ellenére mindössze 13 százalékig jutottak. A 2005-ös átrendeződés óta két jobboldali párt, a PO (2007: 41,5%) és a PiS (2007: 32,1%) uralja a lengyel politikát.

Újra szólt az „őszödi büszke”…

Évet értékelt a bukott miniszterelnök a Demokratikus Charta felkérésére(?).
Néztem és hallgattam. Próbáltam megérteni, hogy miért vállalkozott erre a beszédre. Mi a célja, kiért és miért teszi? A taps hiányzik a bukott miniszterelnöknek, vagy mentené a még menthetőt, amiből már nem sok maradt. Az is lehet, hogy mint mondta „szeretem Magyarországot, a tétovaságát, a küzdelmeit, büszke vagyok a sikereire, ugyanakkor letaglóz az önbizalomhiánya.” Ezt Őszödön kicsit másképp fogalmazta meg…
Féltem, hogy elsírja magát! Persze mindezt merő szeretetből, féltésből, a magyar emberek sorsa felett érzett aggodalmában.
Kicsit patetikusan indult a beszéd, de aztán belecsapott az „őszödi büszke”. Mondandója legelején kijelentette, hogy rendkívül büszke a „Balaton melléki” beszédére. Még ma is erőt merít belőle, ha nagyon elkeseredett nemzete rossz sorsa láttán (bár most sokkal jobban élünk mint 2001-ben). Azt javasolta hallgatóinak, hogy ők is tegyék ugyanezt! A szeretet túlzásának tartja az őszödi beszédet.
Úgy véli történelmi léptékkel mérve hazánk a legsikeresebb évtizedét éli, csak az ország „csalódott a múltjában és türelmetlen jövőjét illetően”. Feltette azt a kérdést, hogyan is jutottunk ide. Erre válasszal a szocialistáknak kell szolgálniuk. Már előre elnézést kért, hogy beszédében nem ad átfogó magyarázatot és nem tud hideg tárgyilagossággal beszélni. „Sokat küzdöttem” – fogalmazott.
Nézzük mi is lett ennek a küzdelemnek az eredménye (tényszerűen, számokban 2002-höz képest):
- megduplázódott a munkanélküliség (5,9%-ról 10,3%-ra)
- hatszorosára nött a háztartások hitelállománya
- 2010-ben több mint 15.000 céget számoltak fel
- Magyarország államadóssága 250%-al növekedett (8400 milliárdról-20420 milliárdra)
- az adók és járulékok mértéke az egyik legmagasabb az EU.-ban
- az autópályák építési költsége kiemelkedően magas hazánkban
- folyamatosan romlik a pénzünk vásárlóértéke
- a külföldről behozott élelmiszerek aránya a triplájára nőtt
- a nyugdíjak reálértéke folyamatosa csökken
- a mélyszegénységben élők száma megduplázódott
- szétesőben az egészségügy és a közoktatás
- mélyponton a közbiztonság
- folyamatosa nő a depressziós emberek száma

Még nem beszéltünk a kiugróan magas korrupcióról (BKV, MÁV, Honvédelmi Minisztérium, stb.) a Magyarország légterébe ellenőrizetlenül érkező harci repülőgépekről a multinacionális cégek aránytalan állami támogatásáról a külföldi élelmiszer áruházak olcsó, de bizonytalan minőségű árukínálatáról.
A bukott miniszterelnök büszke önmagára és pártjára és a rájuk voksolókra: „meg szeretné erősíteni őket a hitükben, hogy helyesen szavaztak négy éve, mikor a baloldalt választották, s nincs okuk a szégyenkezésre”.
„Én az MSZP listájára fogok voksolni” – fejezte be mondandóját Gyurcsány.
Én nem! És Önök?

Változásra várva

Minél közelebb vagyunk az országgyűlési választásokhoz, annál több feszültséget teremt a bizakodás és a kételkedés gyakori ellentmondása, sokakban a feltétlen bizonyosság abban, hogy végre minden megváltozik, jobbra fordul az élet. Másokban a bizonytalanság, hogy a jövendő kormány mire lesz képes.

Megint másokban, hogy mire lesz hajlandó egyáltalán. Egyvalamiben – úgy látszik – a társadalom többsége egyetért: gyökeres változásra van szükség.Van, aki hisz benne, van, aki nem. Van, aki hisz a vitathatatlanul győzelemre álló Fidesz szándékaiban és képességeiben, van, aki többet vár, mint ami reálisan várható, és van, aki legyint, és azt mondja: egyik sem jobb a másiknál. Az elmúlt nyolc év, de részben az elmúlt húsz év is ez utóbbi legyintő „lelkület” kialakulásának kedvezett. Ez a húsz év ugyanis hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy érdemi beleszólásuk nincs a dolgok alakulásába. Szoktuk mondani, hogy ott vannak a választások, mint most is, el kell menni szavazni, és ilyen módon kell élni a beleszólás lehetőségével. Igen, de a társadalom arra is rájött, hogy nem elégséges a tájékozottsága, hiszen már többször félrevezették, becsapták, visszaéltek a jóhiszeműségével és tájékozódási képességének hiányával.Most a választások szempontjából annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a Gyurcsány-kormányok félreérthetetlenül elégtelen bizonyítványt állítottak ki magukról még szociálliberális szavazótáboruk nagy része előtt is. A gátlástalan rablássorozat pedig, amelynek tényei, számadatai napról napra szakadnak rá az emberek idegeire, olyan lehengerlő erővel követel gyökeres változást, hogy a kérdés nem az, ki nyerheti meg a választást, hanem csupán az, hogy milyen arányban. Ez is csak azért, mert hirtelen fölemelkedett egy érdesen radikális hangú új párt az úgynevezett jobboldalon, elsősorban a Fidesz ellen élezve politikai szólamait és önmeghatározását. Annak ellenére, hogy ebben a pártban egyelőre nem látni a kormányképes erő jelenlétét, kétségtelen, hogy azok a közállapotok, amelyek az országban Gyurcsányék révén kialakultak, minden valóságos vagy álságos radikalizmusnak kedvező környezetet teremtettek.Amint közeledik az idő, sokan egyre inkább sziszegik, hogy válogatás nélkül a vádlottak padjára kerül az egész politikai osztály, mindenki, akinek húsz év alatt köze volt a politikához. Bármennyire érthetők is az ilyen irányú indulatok, azok mindenekelőtt igazságtalanok és éppen az ország kormányozhatósága szempontjából nagyon kártékonyak. Az álradikális indulatgerjesztők azt sugalmazzák ugyanis, hogy csak azok a tiszták, becsületesek, akik még érintetlenek a politikától. Akik vagy még fiatalok, vagy idősebb korukban is folyton a partvonalon kívülről kiabálták a játékosoknak, hogy mit kellene tenniük. Ha egy párt erre építve akar sikeressé válni, esetleg elérheti a sikert, de amikor majd felelősséget kell vállalnia döntéseiért és cselekede­teiért, akkor keservesen kell megtanulnia: sokkal könnyebb csalódást okozni saját választóinak, mint felelősséggel eredményesen politizálni.Tisztességes magyar ember ma nem lehet más, csak radikális. Ám a radikalizmus nem látványos akciózásokat, nem hangerőpróbát és nem a politikai pozíciókért való lökdösődést jelenti. Ma egyre zavarosabb nemzetközi viszonyok között, egyre parázslóbb tűzfészkek között kell megtartani az országot. Mindezt úgy, hogy a liberálkapitalista pénzuralom ellenében itt belül teremtsünk rendet, és bontsuk le szisztematikusan ennek a globális pénzuralomnak a hazai bástyáit. Nem vitás, korszakváltásra és ezen belül rendszerváltásra van szükség itthon és a világban is. Ehhez azonban nemcsak a hazai jogos követelésekkel, a valóságos erőviszonyokkal is számolni kell.Számolt is ezzel a történelem során minden valamirevaló politikus, minden államférfi, mert ha nem tette volna, itt már nem lenne ország. Magyarországot ma bel- és külpolitikai téren, államiságában, gazdaságában, kulturális értékeiben elsősorban stabilizálni kell, és a társadalom, az állam egykor volt erkölcsi rendjét helyre kell állítani. Ezt jogosan várhatja bárki a következő kormányzati tényezőktől, és ezt számon is kell kérni tőlük. Akárcsak a jócskán megtépázott nemzeti öntudat feltámasztását.Ám ha a jövendő kormányt nemcsak balról, de jobbról is tűz alá veszik, mielőtt még bármit is bizonyíthatna, akkor csak a tegnapi káosz holnapivá varázsolására számíthatunk. Akkor nem egy kormány bukhat, hanem az ország. És ha marad még, aki számon kérje, az nem a megbuktatott kormányon, hanem a kormánybuktatókon teheti ezt meg. A választás tétje most az, hogy a nemzet olyan korszakváltásra és nemzeti megújulásra szavaz-e, amely egyúttal biztonságot is ígér, vagy a bizonytalanra, a kiszámíthatatlanra voksol; csak azért, hogy válogatás nélkül büntessen, és kellő tapasztalat és megfontolás nélkül emeljen fel másokat, csupán, mert azok újak.

Bíró Zoltán
Magyar Hírlap

http://www.nemzetiforum.hu/index.php?id=valtozasra_varva

Pokorni Zoltán: Át kell alakítani a közoktatást

Átalakítaná a közoktatás finanszírozási rendszerét a Fidesz: kormányra kerülve megfontolná a feladatfinanszírozás bevezetését, valamint kiemelt összegű ösztöndíj-rendszerrel tenné vonzóvá a pedagóguspályát.


Az Orbán-kormány oktatási minisztere az MTI-nek adott interjújában elmondta, hogy az állami szerepvállalás az elmúlt nyolc évben radikálisan csökkent, ami az intézmények fenntartását hátrányosan érintette. Példaként említette, hogy az elsős gyerekek után járó normatíva 2002 szeptemberében 185 ezer forint volt, most januártól 320 ezer forintnak kellene lennie, ezzel szemben csupán 132 ezer forint. Reálértékben felére, nominálisan 30 százalékkal csökkent a támogatás - mutatott rá a Fidesz alelnöke.
Mint mondta, a kormány az önkormányzatokra tolta át a terhek nagyobbik részét: a kabinet átlagosan negyven százalékot vállal a feladatok finanszírozásából, a fennmaradó rész az önkormányzatok és egyéb iskolafenntartók vállát nyomja. Ennek következményeként 1.200-1.300 feladatellátási hely szűnt meg az elmúlt években, és több mint húszezer pedagógust küldtek el.
Méltánytalan és igazságtalan rendszer alakult ki, az oktatás az esélyteremtés eszköze lehetne a hátrányos helyzetűek számára, de Magyarországon pont ott nincs pénz, ahol nehézsorsú emberek élnek - értékelte a fideszes oktatáspolitikus. Elmondta: a mai, fejkvóta alapú támogatás helyett az ellátandó feladatot finanszíroznák, aminek formája akár központi bérfinanszírozás is lehet. Azt szabályoznák, hány gyerek tanítása után lehet egy pedagógusstátuszt létesíteni. Ez változhatna intézménytípusonként és földrajzi régiónként, más lenne az arány a fővárosban és kistelepüléseken; más lenne, ha hátrányos helyzetű gyermekek oktatásáról van szó, és más átlagos környezetből érkezőknél.
Az így alkalmazott pedagógusok bérét garantálná a központi büdzsé. Ezzel a rendszerrel minden pedagógus anyagi helyzete javulhatna - mutatott rá. E létszám felett még alkalmazhatnának további pedagógusokat az önkormányzatok, ezt azonban finanszírozni már nekik kellene. Az új rendszer költségei jelentősek, ezért bevezetni több esztendő alatt lehet - jegyezte meg.
A pedagógusok minősítéséről elmondta, tárgyilagos és nyilvános szempontok alapján kell értékelni munkájukat. Szerinte, ha ki akarnak törni abból a negatív spirálból, amiben ma az oktatás van, az alulfinanszírozottságból, a színvonaltalanságból, a fásultságból, akkor mérni és értékelni kell valamennyi szereplő munkáját.
A pedagógusjelöltek kiválasztása is megújítandó - jegyezte meg Pokorni Zoltán, aki a pedagógusképzés egészére kiterjesztené - a ma csak az óvónői és tanítói képzésben meglévő - felvételi alkalmassági vizsgát. Emellett úgy véli, hogy korábban, már az első év után szembesíteni kell a pedagógushallgatókat a tanítási gyakorlattal. Szerinte a pedagógusképzésben a jelenlegi kapacitás fele elegendő lenne.
A finn minta alapján a legjobbak esetében a jelenlegi kezdőbérrel vetekedő ösztöndíj-rendszert és garantált elhelyezkedést kínálnának fel a hallgatóknak. Hozzátette: a végzés után lenne egy hároméves gyakornoki időszak, majd hatévente egy minősítési eljáráson esne át minden gyakorló pedagógus. Aki nem felel meg, az megkapná a támogatást ahhoz, hogy pótolja hiányosságait, s két év múlva ismét minősítenék.
Pokorni Zoltán a kisiskolák megőrzését kiemelt célkitűzésnek nevezte. Mint mondta, a bérfinanszírozás jelentősen megemelné a központi költségvetésből származó forrásokat, emellett regionális szorzókat alkalmaznának, ami elsősorban a kisiskolákat preferálná kiemelt pedagógiai övezetként. Bokros Lajos, az MDF miniszterelnök-jelöltjének erre vonatkozó állítását vitatva cáfolta, hogy jelentős forrásokat lehetne megtakarítani a 200 fő alatti kisiskolák bezárásával.
A felsőoktatásról szólva azt mondta, ma is aláírná miniszterként a Bologna-dekrétumot. Jelentős korrekciók és kiigazítások kellenek ugyanakkor a rendszerben - jegyezte meg, hivatkozva arra, hogy ma az alapdiplomák jelentős részének nincs munkaerő-piaci, szakmai relevanciája. Szerinte azt a szerepet kell az alapdiplomának betöltenie, mint korábban a főiskolai diplomának. Szükségesnek tartotta a tanárképzésben az osztatlan képzés visszaállítását.

MTI nyomán
http://www.gondola.hu/cikkek/70278

Nézőpont Intézet: fej-fej mellett a Jobbik és az MSZP

A március 12-14. között készült kutatás alapján az összes megkérdezett körében a Fidesz támogatottsága 45 százalék (előző héthez képest +5 százalék), az MSZP-jé továbbra is 11 százalék, a Jobbiké 12 százalék (+4 százalék)

A március 12-14. között készült kutatás alapján az összes megkérdezett körében a Fidesz támogatottsága 45 százalék (előző héthez képest +5 százalék), az MSZP-é továbbra is 11 százalék, a Jobbiké 12 százalék (+4 százalék). Az aktív szavazók körében - azaz akik két szűrőkérdés alapján is biztosra ígérik a részvételüket a következő választáson - a Fidesz 53, az MSZP 12 és a Jobbik is 12 százalékot szerezne.Az aktív szavazóknak már csak az ötöde (19 százaléka) nem tudja, vagy nem mondja meg, kire szavazna.Az elmúlt hét kiélezte a második helyért folytatott küzdelmet. A Jobbik és az MSZP aktív szavazótábora egyaránt 12 százalékon állt. Az ismeretlen pártpreferenciájú, de az egyes pártok identitásával azonosuló szavazókkal együtt potenciális vagy maximális szavazótáboruk pedig szintén kiegyenlített: mind a Jobbik, mind az MSZP legfeljebb 16 százalékot szerezhet.Éles a verseny a parlamentbe jutásért az LMP és az MDF között. A Nézőpont Intézet 11. heti választáskutatása azt mutatja, hogy potenciálisan mind az MDF, mind az LMP elérheti az 5 százalékos küszöböt. Ehhez azonban ugyanazokat a szavazókat kell megszólítaniuk, tehát a következő hetekben - amennyiben a listaállítás sikeres lesz mindkét párt esetében - éles küzdelem várható közöttük a még el nem köteleződött, de potenciálisan általuk megszólítható szavazókért.

http://www.gondola.hu/cikkek/70282

Egymillió új munkahely

Liberális barátaink emlékezete igen szelektív, ha a polgári kormány eredményeiről van szó. Sőt megkérdőjelezik a Széchenyi Nemzeti fejlesztési terv eredményeit is. De a tények...

Bokros Lajos vezényletével a gazdaságpolitika végképp megágyazott a nemzetközi nagyvállalatoknak. Adópolitikával, vám- és egyéb gazdaságpolitikai kedvezményekkel segítette a letelepedésüket, sőt az energia- és pénzügyi szektor áron aluli eladásával az aránytalan piaci térnyerésüket. A konjunktúra időszakában az exportra termelő multinacionális cégek 20-30 százalék körüli export reálnövekményt értek el, az expanziónak azonban 1998-ra, az orosz válságból nemzetközivé terebélyesedő krízis időszakára már vége is szakadt. Csökkent az idehaza legyártott és összeszerelt termékekre az igény, mérséklődött a külföldi fizetőképes kereslet. Világgazdasági visszaesés következett be, és így a külpiac-orientált magyar gazdaságnak is befellegzett volna, ha a szocialista éra marad. A Fidesz-kormány alatt átfogó gazdaságfejlesztési stratégiával, alternatív gazdaságpolitikai kurzus keretei között, a belföldi vállalkozások állami autonóm eszközökkel történő fejlesztésével az Európai Unió gazdasági növekedési átlagának kétszeresét értük el. Éveken át öt százalék feletti gazdasági növekedési ütem, stabil államháztartási pénzügyek, sőt költségvetési többlet jellemezte a kormány működését. Ez a költségvetési többlet lett a Széchenyi-terv egyik forrásfedezete is, annak a 434 mil­liárd forintnak, amely munkahelybővítő-, infrastrukturális-, termálvizes és más beruházásokra fordítódott. 2001-ben a munkanélküliségi ráta 5,7 százalék volt, 2010 márciusában viszont 10,8 százalék: 660 ezer álláskereső. Az elmúlt egy évben a munkanélküliek számának növekedése 21,3 százalékos volt. Bajnai úr! Hol a válságkezelés?1998-2002 időszakában tehát a belső erőforrásokat fejlesztő gazdaságpolitikával függetlenítettük magunkat a világgazdaság hatásaitól. A fejlődési szakadék, amely Nyugat-Európa és Magyarország között mindig is megvolt, a Fidesz-kormány alatt leküzdhetőnek tűnt. A Széchenyi-terv nem csak egy beruházásélénkítő program volt. Közgazdaságilag értelmezve: az új beruházások nemcsak a kínálatot, a kibocsátást fokozták, hanem a kormány a minimálbér-emelésen és a szociálpolitikai intézményrendszer bővítésén keresztül többletbért és -jövedelmet is adott, amely felszívta a többlet kibocsátást, így a beruházások többlet kínálatára többlet fizetőképes kereslet is jelentkezett. Az akkori világgazdasági válság ellenére a megtartott munkahelyek bért fizettek. A bér a piacon fizetőképes kereslet, fogyasztást serkent, aztán segíti a gazdaság pörgését. A prosperáló termelés pedig leköti a munkást, sőt újabb álláshelyeket teremt.Ezen logika mentén érveltünk következetesen, amikor a szocialisták hiánycsökkentésnél leragadt válságkezelési programját nem helyénvalónak minősítettük. És ez az új kormányprogramnak is a lényege. Aki nem minősíti a munkahelyteremtést gazdasági programnak, az nem mer vagy nem tud a tényekkel szembenézni. A Széchenyi-terv analógiá­jára állami támogatást kell adni a vállalkozásoknak, hogy a munkahelyeket megtartsák és bővítsék. Az agráriumra nagyságrendekkel nagyobb figyelmet és pénzt kell fordítani, aminek csak úgy van értelme, ha az alapanyag-termeléshez a felvásárlást, a feldolgozást és a kereskedelmet is egy vertikumban fogjuk össze. Így a profit nálunk marad, s lesz érdekeltség a termelést fejleszteni. Évente százezer új munkahelyet teremteni a mezőgazdasági termelésben újra érdekeltté tett alapanyag-termelők által és állami segítséggel újra működésbe hozott élelmiszer-ipari üzemekben lehet. Gazdasági diplomá­ciára is szükség van, amely megtalálja a biztonságos elhelyezését a többletnek, s fontos, hogy a magyar piacon is a magyar termék domináljon.És egy nemzetközi adalék: Angliában 2006-ban készült el a Freud-jelentés, amely az angol gazdaság prosperitását és a szociális ellátórendszer biztonságát nyolcvanszázalékos foglalkoztatási ráta mellett látta megvalósíthatónak. A jelentés idején hetvenszázalékos volt a foglalkoztatási ráta. Ha az angoloknál ez problémát jelentett, akkor nálunk az ötven százalék hogyne jelentene? Gazdasági növekedéshez, a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek stabilitásához az út a munkahelyteremtésen keresztül vezet.

(Lentner Csaba, Magyar Hírlap)

Hol van nicaragua?

Nemrégiben bukkantam erre az írásra az interneten, szerintem érdemes elolvasni:

Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával.
Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.

Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet.
Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat-, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra.
Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit, - szokja a halált.
Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt.
Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek.
De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához.
Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.

Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tíz eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket.
Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket.
Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát.
Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban. Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni.
Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz.

A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap.
Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán.

Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress.
Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess!
Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik…

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad.
Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.
Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz.
Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat.

Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !

Böjte Csaba OFM

"A mi éveink" - Magyarország számokban 2002 - 2010

Itt az idő!

Sziasztok! Köszöntünk benneteket a borsodi hatos választókörzet Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltjének blogján. Szeretnénk veletek rendszeresen megosztani gondolatainkat és tájékoztatni benneteket a választókerületben megrendezésre kerülő eseményekről, programokról. Várjuk véleményeteket, ötleteiteket és hozzászólásaitokat. Most vagy soha...